A Batthyányak szellemi öröksége

Rövid bemutatása:

A Batthyányak az Őrs vezér nemzetségéből származó, 12. században élt Renoldot tekintik az első ismert ősüknek. Valójában azonban a család leszármazása a 14. század közepén élt Rátót nemzetségbeli Szőke Miklósig vezethető vissza, akinek fia, Kővágóörsi Kis György az 1397-ben megszerzett Battyán településről felvette a Battyáni nevet. A következő száz esztendő tudatos birtok- és házasságpolitikájának köszönhetően a Batthyányak az ország főnemesei közé emelkedtek.
A 16. század előtt Fejér, Veszprém és Somogy vármegyében, valamint Szlavóniában voltak jelentősebb birtokaik. A családi címert Batthyány I. Boldizsár kapta 1500-ban II. Ulászló királytól, a németújvári és a szalónaki várra pedig Batthyány I. Ferenc királyi adományként tett szert 1524-ben, illetve 1527-ben. Ettől kezdve a család birtokainak súlypontja a történelmi Vas megyébe helyeződött át. A 16. századi Batthyány családfők közül katonai sikereivel és tudománypártoló tevékenységével emelkedett ki Batthyány III. Boldizsár, aki humanista udvarában vendégül látta a híres botanikust, Carolus Clusiust.
A Balassi Bálintot mecénásaként támogató Batthyány II. Ferenc fia, I. Ádám katolizált, 1630-ban elnyerte a grófi méltóságot, majd újabb uradalmak megszerzésével növelte a család birtokait. I. Ádám dunántúli főkapitányként irányította a Dél-Dunántúl katonai védelmét. Fiaival vált ketté a család hercegi és grófi ága. Batthyány II. Ádám fontos szerepet játszott Magyarország török alóli felszabadításában, és a 18. század elejére országbírói rangig emelkedett.
A család a 18. században jutott hatalma csúcspontjára. Batthyány Lajos 13 éven át vezette a Magyar Kancelláriát, majd 1751-től 1765-ben bekövetkezett haláláig a király utáni legmagasabb pozíciót töltötte be: ő volt az utolsó nemzeti nádor. Öccse, Károly tábornagyként az osztrák örökösödési háborúban harcolt, majd a királynő kinevezte fiai nevelőjének. Ezen érdemeiért 1764-ben hercegi címet kapott, s saját arcképével és címerével díszített aranydukátokat és ezüsttallérokat veretett. Batthyány Lajos fia, József 1776 és 1799 között állt a magyar katolikus egyház élén esztergomi érsekként.
Batthyány Lajos dédunokáját, Fülöp herceget bőkezű mecénásként tartjuk számon. 1825-ben Széchenyi után a második legmagasabb összeget adományozta a Magyar Tudós Társaság megalapítására. A körmendi Várkertben előkerült kincsleletet a Nemezei Múzeumnak adományozta. Sokat tett Körmend építészeti képének kialakításáért, több szobrot is állíttatott a városban.
A család grófi ágából származott Batthyány Lajos gróf, Magyarország első felelős kormányának miniszterelnöke. Az 1840-es években vált a főrendi ellenzék vezéralakjává, és 1848. március 17-én őt bízta meg a király kormányalakítással. Legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Lemondását követően, 1849 januárjában az osztrákok foglyul ejtették, egy koncepciós perben elítélték, majd október 6-án, az aradi vértanúkkal egy napon Pesten kivégezték.
A 20. században is viselte kiemelkedő egyéniség a hercegi címet: dr. Batthyány-Strattmann László, aki 1920-tól egy évtizeden keresztül körmendi kastélyában ingyen gyógyította a rászorulókat. A szegények orvosát 2003-ban avatta boldoggá II. János Pál pápa.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A közel 400 éven át a magyar uralkodó osztály vezető rétegéhez tartozó Batthyányak minden nemzedékében akadt olyan kimagasló személyiség, aki az osztályrészéül jutott nagy vagyonnal és hatalommal jól sáfárkodva, nemcsak saját és családja érdekeit szolgálta, hanem a nemzet ügyéért is komoly áldozatokat hozott. „A szétágazó Batthyány család fiai s leányai meghatározó szerepet vállaltak a Kárpát-medence történetének alakításában. A múlt ködéből sorra emelkednek ki tatár, s török ellen küzdő vitézek, hadvezérek, leánynevelőket és patikákat létesítő nagyasszonyok, imádkozó apácák, tudományszervező püspökök, írók, utazók, miniszterek, reformer gazdálkodók, az utolsó nemzeti nádor, 1848 vértanú miniszterelnöke, vagy Nyitra főpásztora” – írta Puskely Mária, az egyik legismertebb magyar nemesi családról.
A Batthyányak szellemi örökségéhez tartozik jelentős építtetői tevékenységük. Birtokaik központjaiban várakat, kastélyokat, Bécsben és Budán palotákat emeltettek. Kegyúri tevékenységükhöz tartozott számos templom felépítése és felszerelése.

Mecénási tevékenységük több területre is kiterjedt. Támogattak botanikust (Clusius), nyomdászt (Manlius), költőt (Balassi), számos iskolát alapítottak. A könyvgyűjtésben különösen jeleskedtek, híres volt Batthyány III. Boldizsár és Batthyány Károly könyvtára, Batthyány József esztergomi érseki könyvgyűjteménye, Batthyány Tivadar műszaki könyvtára és Batthyány Ignác gyulafehérvári Batthyáneuma. Batthyány Fülöp a körmendi kincset a Nemzeti Múzeumnak adományozta, támogatta az Akadémia felállítását és a magyar nyelv ügyét. Dr. Batthyány-Strattmann László pedig a szegény szembetegeket segítette vagyona és tudása felhasználásával.
 
A Batthyányak szellemi öröksége megköveteli, hogy kiemelt nemzeti értékként emlékezzünk meg a főúri család tevékenységéről.