Városi Fúvószenekar tevékenysége

1882-ben a körmendi Önkéntes Tűzoltó Egylet Kluge Pál tűzoltóparancsnok vezetésével megszervezte a tűzoltózenekart, gyűjtésbe kezdett és hangszereket vásárolt, karmesteri állást. A zenekar megalakulása után két évvel az egyesületen belül nehézségek támadtak, ezért lemondott a tűzoltóparancsnok és a karmester is, bár végül maradtak, a választmány elsimította a problémákat. 1895-ben súlyos betegsége miatt lemondott Kluge Pál és még abban az évben meg is halt ami nagy veszteség volt az egyesületnek. Utódja Markó József lett. A problémák viszont nem enyhültek valószínűleg, a szűkös anyagi források és a zenekar drága fenntartása okozhatta a problémákat, hiszen ez vezetett az együttes későbbi feloszlatásához. 1897-től Haraszti Tamás lett a karmester pálcát de eután ismét kényszerszünet következett. A századforduló után 1902-től Pavetits Manó tanár vette át a karmesteri tisztséget, akit nagy tisztelet övezett a városban egyéb kulturális és tanítói tevékenysége nyomán. Zeneműveket szerzett, előadásokat tartott. Az egylet ekkor tagok és támogatók hiányával küzdött részben a városiak passzívitása, ezért a városon kívül próbált meg forrásokat keresni. 1902-ben hangversenyt szervezett, ahol a szombathelyi dalos egylet is közreműködött. A tűzoltók fő bevételi forrását képezte egy ilyen rendezvény. A tűzoltózenekar az egylet tagjaival együtt számos társadalmi rendezvényen vett részt Körmenden és térségében, tűzoltó egyesületek zászlószentelésein. 1896. június 14-én város fényes ünnepség keretében ünnepelte a a honfoglalás ezeréves évfordulóját, amelynek zenei kíséretetét a tűzoltózenekar biztosította. A Katolikus Legényegylet alakulási ünnepségén1897. augusztus 22-én. A magyar kereszténység 900 éves emlékünnepélyén kivonultak Dr. Isván Vilmos katolikus püspök fogadására. A reggeli ébresztőt és az esti takarodót az egyesület zenekara fújta. 1901. május 11-én fáklyásmenettel és szerenáddal fejezték ki hódolatukat az ifju Hercegasszony iránt, aki 250 koronát adományozott az egyesületnek. 1905. november 18-án szerenáddal üdvözölték Batthyány Strattman Ödön herceget aki több diszes sisakok ajándékozott a számukra.
A zenekar tehát fontos funkciót látott el Körmend és környékének ünnepségein, rendezvényein való részvétellel, sajnos azonban működésük rövid ideig tartott. Az anyagi nehézségek miatt Pavetits Manó a zenekar feloszlatása mellett döntött. Mindemellett úgy gondolta, hogy, az egyesületnek nem csak társadalmi befolyása volt, hanem a kultúrát is szolgálta a tűzoltózenekaron keresztül. Az évenként megrendezett hangverseny gazdagította az akkori nagyközség szellemi életét és nevelte annak zenei ízlését.
Az 1906-ban megalakult a Körmendi Dalos Egyesület, amely a férfikórus mellett zenekart is működtetett és karnagya szintén Pavetits Manó volt. Az 15 tagot számláló közösség hangversenyeket, felolvasóesteket szervezett Körmenden, és országosan is több helyen felléptek.
Az első világháború alatt ugyan a tűzoltóegylet nem szűnt meg, de még erősebb taghiánnyal küszködött, ennek ellenére az egyesület képes volt kitartani. 1921. december 4-én a Rábavidék megjelent, hogy Farkas József tanító felélesztette a tűzoltózene hagyományát Körmenden. 1922. március 15-én már a zenekar játszotta az ünnepi himnuszt és szózatot, a városi rendezvényen. Ugyan a szél miatt az Apollo moziban kellett megtartani a programokatde bevonulás menetzenéjét a tűzoltózenekar adta.
Farkas József 1919-1945 között tagja volt az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek és karmesterként is működött Az Iparos Dalárdában is, szintén karnagyi pozícióban volt. A karnagyképző, zenekarvezető tanfolyamot is elvégezte, tehát szakértelme megvolt a feladatokhoz.
1922-ben Körmenden is megalakult a levente szervezet, amelyben Farkas József aktívan szerepet vállalt. A korábbi fúvószenekar adta a későbbi 1931-ben alakult Körmendi Levente Egyesület zenekarának bázisát. Az egyesület elnöke Sárkány Ferenc, alelnöke Bartunek János lett. Az egyesület a hangszerek vásárlására 10 filléres pártolójegyeket bocsátott ki, amelyekkel havonta felkeresték Körmend zenekedvelő lakosait. Nyári táborokat szerveztek az egyesület ifjainak, amelyet a zenekar által tartott „platz musikon” árusított nyomtatott műsorfüzet megvásárlásával lehetett támogatni. „Sétahangversenyeket” szerveztek, 20 filléres jegyekkel, amelyben egy gombóc fagyi ára is benne foglaltatott. Tábori újságot adtak ki, amelynek megvásárlásával újfent a leventék táborozását lehetett támogatni. Minden január 1-én járták a zenészek a települést házról-házra, hogy kifejezzék újévi kívánságaikat, pár filléres adomány reményében, A nagyobb összeggel támogatóknak szerenádot is Az 1935 júniusában tartott díszzászlóavatáson közel 1000 fő vett részt, köztük leventék, cserkészek, önkéntes tűzoltók. Sajnos azonban ennek ellenére is nagy volt a közöny a körmendi lakosok körében.
Az egyesület 1936-ban közel 350 főt tartott nyilván. Farkas Józsefet követően a karmester Dávid Mihály lett, és a zenekar állandó fellépőjévé vált ismét a helyi rendezvényeknek. 1945-ben az ideiglenes kormány elrendelte a levente mozgalom felszámolását, ezért az együttes tagjai tűzoltó zenekarként folytatták tovább tevékenységüket.
 
1965-től szalonzenekarként működött Bedőcs Lajos vezetésével az együttes. A szalonzenekar adta a kíséretet a népszerű zenés darabokhoz, operettekhez, például a János Vitézhez, Lili bárónőhöz, Csókos asszonyhoz vagy a Tavaszi keringőhöz. Egy évvel később a fúvószenekar újjáéledt a szalonzenekar tagjaiból és azok hangszereivel. A fenntartó a művelődési ház lett, a megyei tanács 62 ezer forintot adott amiből hangszereket vásároltak. Bedőcs Lajos egyike volt azoknak, akik a zeneoktatás elindítását szorgalmazták Körmenden  Az 1965-66-os tanévben zeneiskola is alakult a városban, a szombathelyi zeneiskola fiókintézményeként így képzett karnagyokat állíthattak a zenekar élére. A körmendi zeneiskola elindításával és az újonnan beindított rézfúvós tanszakkal az utánpótlás is biztosítottá vált. A zenekar vezetését Pásztor Antal vette át Bedőcs Lajostól. 1967. augusztus 20-án debütált a zenekar a nagyközönség előtt. 1977-től átmenetileg Vadas József vette át az irányítást. Őt Lang Adolf követette 1980-ig, de betegsége miatt ő is csak rövid időre tudta vállalni a posztot. 1980-ban kapott megbízást Pataki András, a zeneiskola rézfúvós tanára. 1982-ben lemondott a zenekarvezetői tisztségéről, de 1984-ben újra megbízást kapott, hogy ismét megszervezze a városi fúvószenekart, a fenntartó a helyi zeneiskola lett. A körmendi fúvószenekar előtt, kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de napjainkig működik és fáradhatatlanul dolgozik.
A mai zenekar alapját Pataki András teremtette meg, és leginkább innentől datálható az egységes körmendi fúvószenekar. Egyre több meghívást kaptak a környező települések rendezvényeire. 1987-ben templomi koncertekkel is előrukkoltak, szinte hagyománnyá vált a pünkösdi hangverseny az evangélikus templomban, valamint az adventi hangversenyek is. Évente nagyjából 40-50 fellépésük volt. Repertoárjukban megtalálhatóak az indulók, operettek, gyászzenék, klasszikusok, virtuóz szóló darabokból állt. 1987-ben ünnepelte a fúvószenekar a folyamatos 20 éves fennállását, az ünnepre nemzetközi fúvóskoncertet adtak a volt Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Ausztriából érkező zenekarokkal.
Tevékenységűk széleskörű volt. Részt vettek névadókon esküvőkön úttörőavatásokon katonai eskütételeken, kosárlabda mérkőzéseken nemzeti ünnepeken. 1988. május 2-án  arany minősítést szereztek. Akkoriban az országban nyolc arany diplomás fúvószenekar működött, amelyek között ott volt a körmendi fúvószenekar is, ami nagy dicsőségnek számított a városnak.  1991-ben közreműködtek Szombathelyen II. János Pál pápa magyarországi látogatásánál. 2002 szeptemberében Pataki András karnagy elhunyt, ami nagy csapás volt mind a körmendi zeneiskola, mind a zenekar életében. A zenekar karnagy nélkül maradt, 2002-től Pálfi Zsófia, az Egyházasrádóci Általános Iskola szolfézs-, és furulyatanára segítette ki a zenekart. Az év végén emlékhangversenyt szerveztek Pataki András tiszteletére. A kastélyban folyó feltárási munkálatok miatt a zenekar sajnos próbaterem nélkül maradt. Az utánpótlás is nehézkessé vált, kottára sem volt pénzük. Úgy tűnt, hogy a zenekar léte kérdésessé vált. Az egyesület elnökének tisztségére Dr. Kovács Gyula Attilát kérték fel. közbenjárására a művelődési ház próbatermet biztosított
Sabáli László a zeneiskola igazgatója ellátta a zenekart a szükséges hangszerekkel. Egy meghívásos pályázatban  Morvay Andrást választották meg karnagynak. Rövid idő alatt sikerült számos nehézséget ki tudtak küszöbölni az elnökkel együtt.  A zenekar piros színű egyen pólót is készítetett magának, így már egységes ruházatban léphettek a közönség elé. Szükséges volt a zenekar létszámát növelni, mert 2007-ben 8-12 fő adta a zenekar bázisát. A régi zenészek is elkezdtek visszatérni, de az utánpótlás biztosítása érdekében a zeneiskolára is szükség volt.
 
Morvay András 2009-ben fejezte be tanulmányait Eisenstadtban, a Joseph Haydn Konzervatóriumban trombita-harsona szakon, először óraadóként, majd részmunkaidőben, végül teljes állásban a körmendi zeneiskola rézfúvós tanára lett. 2017/2018-as tanévtől a Körmendi Kölcsey Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Zene- és Táncművészeti Tagiskolájának tagintézmény-vezetője lett.
 
2008-tól szervezte meg először a város, a ma már minden év elején megrendezett újévi koncertet Ilyen a hagyomány már volt korábban de általában a szombathelyi szimfonikusok  tartották és kevesen vettek részt rajta Kezdetben a Körmendi Kulturális Központ színháztermében, majd a Városi Sportcsarnokban került megrendezésre a koncert. Ma gyakran közel 2500 ember részvételével kezdi az újévet az együttes.
 
A Városi Fúvószenekar Egyesület Körmend jelenleg 41 tagot számlál. Az egyesület elnöke Dr. Kovács Gyula Attila. Az egyesület a kulturális szolgáltatás részbeni ellátását biztosítja. A város Önkormányzata rendszeres támogatója a zenekarnak, anyagi segítségük nélkül nehéz lenne működtetni az egyesületet.

 

Körmend Város Fúvószenekara a város kulturális életének hosszú ideje résztvevője. Részint kielégítik az általános műveltségre való igényt, részt vesznek a városi rendezvényeken városi ünnepségeken, ápolják a közösségi élete, színesebbé teszik a kulturális palettát. Másrészről az alapfokú zeneoktatás intézményéből kikerülőknek biztosít lehetőséget, hogy igény szerint tudják folytatni helyi keretek között is zenei tevékenységüket, amelynek távlati célja lehet a zenekari tagság. Az ifjúsági zenekartól kezdve a felnőtt zenekarig biztosítják a mai társadalom számára a közösségi élményeket és szabadidős tevékenységet. Az Együttes hosszú múltja és mai jelentősége végett tevékenységük és múltjuk a helyi értéktárba javasolandó.