RÉGIÓ Hagyományőrző és Sportegyesület Közösségi és Hagyományőrző Tevékenysége

Rövid bemutatása:

Egyesületet 11 fő alapította 2002. márciusában. A megalakulás után nem sokkal így írtak róla a helyi lapban
„Körmend város ismét gazdagodott egy olyan »embercsoporttal«, akiknek önzetlen célja, hogy egy emberbarát, életszerű programlehetőséget biztosítson az érdeklődők számára: A Régió Hagyományőrző Kulturális és Sportegyesület nyugat-dunántúli szervezete. Ebben az évben nyílt lehetőség a hivatalos bírósági bejegyzésre, de tevékenységük a múltba nyúlik vissza. Az egyesület elnöke Szabó Zsolt, több területen is tevékenykedik évek óta, s mellette a városból és más településekről sok komoly szakember támogatja a közös munkát. Ittlétükkel elsősorban Körmend jó hírét szeretnék gyarapítani, és programjaikkal az itt élő embereket gazdagítani. Tevékenységi területünk a nyugat-dunántúli hagyományok: színjátszás, ének-zene, kézművesség kincseinek megőrzése és ápolása lenne. Sporttevékenységek körében az egyesület a tradicionális íjászat és a lovaglás elsajátításának sajátos technikáját szeretnénk közzé tenni, mindezt kiegészítve az egészségesebb élet elérésének egyéb fortélyaival. ... Oly módon szeretnénk átadni ezt a tudást, hogy az »utánunk jövők« büszkék lehessenek hovatartozásukra, múltjukra, honfoglaló őseikre. Tisztában lehessenek nemzeti identitásukkal, megmutatva, hogy különböző etnikumok miként lettek egy nemzetté. A régi boszorkánykodások, női praktikák időszerűségét is tovább kívánjuk adni a helyi művelődési ház együttműködésével, szeretnénk, ha havi 1 alkalommal »tábort ütnénk« náluk. ... Ezúton szeretnénk tudatni mindenkivel, szájhagyomány és írás-olvasás tudása útján, hogy mi itt vagyunk csak be kell jönni hozzánk, mert az ajtónk mindenki előtt nyitva áll, ez a régi óhaja a Régiónak.”
 
Az első edzések a Rába-parton voltak, majd télre jött a „Rázsó” padlása (Rázsó Imre Mezőgazdasági Szakiskola „padlás” lőterén minden hétfőn és pénteken 15–19 óráig). Nagy segítség volt ez is, hiszen télen örül az íjász, ha legalább fedett helyen van, és közben be tud állni valahová melegedni. Aztán Molnaszecsődnél a malomnál lévő szigetet tisztítottuk ki, hogy „vadregényes” íjászpályát varázsoljuk magunknak és az érdeklődőknek. Ez a próbálkozásunk kudarcba fulladt így az edzések visszakerültek a Rába-partra. Haraga Attila, mint körmendi, hetekig járta a várost, területet, helyet keresve, ahol egy fedett, zárt lőteret lehetne kialakítani. Felvetődött az MHSZ lőtér is a lehetőségek között. Ekkor jött Fehér Tomi és segített. A lőtérhez vezető út elég göröngyös volt. De a „város”, és főként Fehér Tamás segítségével sikerült a megfelelő emberekhez eljutni. A terület kezdetben egy romhalmaz volt de Tamás, és a városvezetésből Szabó Feri jött, és segített. A város vezetéséhez, a képviselőtestülethez kellett fordulni. Több embertől is ígéretet kaptak, hogy támogatják kérésünket, hisz jó ügyről volt szó. Csodával határos módon Körmend városától jött a támogatást, amit anyagbeszerzésre és állagmegóvásra fordíthatott. Nem kevés szervezőmunka, anyagbeszerzés, és kétkezi munka után jutott el a terület az élhető állapotig. Sokan támogattak bennünket. A vállalkozóknak is szimpatikus lehetett az ügy, hisz már eleve kedvezményeket adtak. Volt aki a munkájával, volt aki alapanyagokkal, mások anyagiakkal segítették a pálya építését. Így már kulturált körülmények között folyhattak az összejövetelek. Komolyabban folyhattak az edzések, az utánpótlás nevelés. Új céltáblákat, íjakat, nyílvesszőket, berendezéseket tudtunk vásárolni az íjászbemutatókért kapott pénzből. Egyre színvonalasabb versenyeket is rendezhetett, ahol már 3 dimenziós célokra is lőhettek a versenyzők.
Az első években még nem volt saját versenye az egyesületnek. Először 2005-ben az 1. Tavaszünnep keretein belül sikerült egy 12 célos, két körös versenyt megrendezni. Az évek múltával már fejlődött annyit a célállomány, hogy 24, sőt 28 célos versenyt is meg tudtak rendezni. 2008-ban háromszor volt Körmenden íjászverseny alkalmanként 100 fölötti nevező létszámmal.
2007-ben Haraga Attila egy versenyen megismerkedett egy osztrák (de magyarul is beszélő) íjásszal a Die Kellerratten (pincepatkányok) egyesületből. Attila munkájának köszönhetően egyre jobb kapcsolatot alakítottak ki az egyesülettel, és a nemrég alakult szentgotthárdi Szent Sebestyén Íjászegyesülettel. Így került az 1. Osztrák–Magyar Barátság Kupát. Ez egy 3 versenyből álló sorozat volt, Körmend, Mortantsch, Szentgotthárd helyszínekkel. Több száz íjász nevezett, és mivel sikeres és jól működő volt 2009-ben folytatása is lett.
 
A hagyományőrzés
A hagyományőrzés is egyre nagyobb szerepet kapott az egyesület életében. A honfoglaláskori magyarság életét, mindennapjait, harcait stb. próbálják feleleveníteni. Öltözeteiket, „fegyvereinket” is folyamatosan fejlesztik, bővítik. Íjásztársunk, jóbarátunk, a keleti gyepű egyik harcosa jegyezte ezeket a sorokat pár évvel ezelőtt: „Nem abban látom a hagyományőrzést, hogy mereven kötjük magunkat a tárgyakhoz, az anyagi dolgokhoz, hanem a szellemi, lelki dolgokban kell követnünk, méltónak lennünk az őseinkhez. Ahogy Kassai idézi a könyvében a keleti mondást: Soha nem a mestert kell követni! Hanem azt, amit a mester követ. Meg aztán tetemre hívom Széchenyit is, aki azt mondta 1846-ban, hogy »a magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar még nem erényes, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi.«... »Nemzetiség csak lelki felsőbbség által öregbíthető...«. Ha egyszer odajön hozzám egy kisfiú, aki megkérdezi, hogy miért tatár íjjal lövök, annak lehet, hogy azt mondom, amit a III. században mondott egy ősünk – kínai átírásban maradt fent a neve – és ha jól idézem Mao-tun-nak hívták, aki a hun és a környező pusztai népeket egyesítette és legyőzte Kínát, hogy azért használok tatár íjat, mert az »íjfeszítők népéhez« tartozom.
Nagy Gábor
 
Az eredmények
Talán a saját helynek is köszönhető, és az állandó edzéseknek, hogy egyre több versenyen, bemutatón szerepel eredményesen az egyesület. Rengeteg érmet „gyűjtöttek be” az elmúlt évek során. Nem csak a régióban, hanem az ország távolabbi részein is. Külföldre is egyre több meghívást kapnak.
Szerencséjükre, vagy szerencséjére egy-két „született íjász” is van a soraik között. Ők nagyon eredményesen szerepelnek a versenyeken, szerepléseken.
Bemutatók is egyre színesebbek, színvonalasabbak. Több mint egy éves munka (bemutatók, szereplések) „áráért” egy eredeti mongol jurtával is rendelkeznek már, ezzel is színesítve a fellépéseket, a városi rendezvényeket.
2005 óta nagyrendezvényt is „bevállalnak”, a Tavaszünnepet. amellyel sikerült Körmendnek adni valami olyat, ami eddig nem volt. A minden évben megtartott rendezvény is egyre színesebbé, színvonalasabbá válik.
Az egyesület elmúlt éveiben rengeteg bemutatót tartott, sok versenyen vett részt. A rendezvények közül néhány a teljesség igénye nélkül:
 

• Körmend város és a Művelődési Ház rendezvényei
• Rábaparti Magyar Ünnep
• Savaria Történelmi Karnevál
• A szombathelyi Múzeumfalu Szent György és Szent Márton napi vására
• Jótékonysági fellépések, iskolák és óvodák rendhagyó történelemórái stb.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Bár az egyesült viszonylat fiatal, de mégis tartalmas múltra tekinthet vissza. Az alapítók elsődleges célja a hagyományőrzés és nem mellékesen a közösségi összetartozás megerősítése volt, amely maradéktalanul érvényesül. A Körmend közösségi rendezvényein rendszeresen szereplő egyesület munkássága és tevékenysége ikonikusan kapcsolódik a város reprezentációjához, és remélhetőleg a jövőben is fog. A magyar nép íjász múltja és hagyománya pedig fontos a magyarság identitásának ápolásához, amely így kapcsolódik a hungarikumokhoz. Ezt a hagyományt őrizve és felelevenítve az egyesület hozzájárul ahhoz hogy e tevékenység megmaradjon élőként és működőként.
A hagyományőrzés mellett íjászat sporttevékenységéhez kapcsolódó eredményeik pedig öregbítik a város hírnevét is, azon felül, hogy lehetőséget nyújtanak a Körmenden élőknek egy másfajta mozgáskultúra és kikapcsolódás végzéséhez.
A fentiek alapján javaslom, hogy a RÉGIÓ Hagyományőrző és Sportegyesület Közösségi és Hagyományőrző Tevékenysége helyet kapjon a körmendi helyi értékek között.