A Korona Étterem épülete
- Értéktárak melyekben szerepel:
települési - Szakterületi kategória
épített környezet - Fellelhetősége:
Körmend, Rákóczi u. 4, 9900
Rövid bemutatása:
A Korona Szállóról 1724-ből találhatók az első adatok, akkor beszálló vendéglőként működött. Ám már előtte is fontos szerepet töltött be az épület elődje. A 17. század második felében Zala Vármegye Közgyűléseinek és törvényszékeinek székhelye, azaz Megyeháza volt. Kanizsa várának eleste után Zala vármegye hatósága áthelyezte működése színterét egy biztonságosabb helyszínre, Körmendre. Megszaporodtak az itt tartott megyegyűlések, úgyhogy a század közepén, 1652-ben úgy döntöttek: fel is építik itt a megyeházát. Az is szerepet játszott Körmend kiválasztásban, hogy Batthyány I. Ádám és a zalai főispán, Zrínyi Miklós jó barátságban voltak egymással, a főispán gyakran megfordult Körmenden, a későbbi Korona Szálló épületében. Somogy vármegye üléseinek is helyet adott a körmendi épület a 17. század második felében, végül a megyeházi funkció a török kiűzésével megszűnt. A későbbi térképeken jelzett U alakú építmény már beszálló vendéglőként szerepel. Az épületet 1785-ben építették át először, 1858-tól pedig étteremmé és szállodává alakították, négy éves munka eredményeként. A Korona Körmenden ezután nem csak beszálló vendégfogadó volt már, hanem ki tudta szolgálni a megnövekedett forgalmat szállodaként. Az épület történetéből érdemes az 1860-as évekre külön figyelni, akkor romantikus stílusúvá alakították át. A földszinten három ajtó, 16 ablak kapott helyet, az emeleten zsalugáteres ablakok sorakoztak.
Később, a századforduló után ugyancsak átépítés várt a Korona Szállodára. Az építmény cizellált felirata, amely a vendégeket, átutazókat betérésre csábította, mára már nem látható. Ám ha valaki a Rákóczi utcára a Fő tér felől érkezik, az észreveheti azt a kiemelkedő homlokzati síkot, amelyen egykor olvasható volt a szállónév. A kávéházban és az étteremben, valamint a szobákban puhafával burkolták a padlót, az emeleti termekbe, olvasóba, társalgóba amerikai parketta került, még a századforduló előtt. A kávéházban egy nagy és egy kisterem volt, a vendéglőben három étkező terem és 14 szoba állt a vendégek rendelkezésre. Volt itt kaszinó, olvasó, társalgó, könyvtárszoba és játékterem is, amely a körmendi értelmiségnek szórakozási lehetőséget biztosított. Később, 1937-ben a szálloda emeleti nagytermi részén színpad, öltözők készültek, hogy a rendszeres színi előadásoknak megfelelő helyszíne lehessen a Korona. A szálló 1945 utáni története hasonló a többi, körmendi épületéhez. Szovjet csapatokat szállásoltak el itt, a földszinten tiszti étkezde, az emeleten golyószóró zászlóalj körlete kapott helyet. 1957 után az emeleti szállodarészből állami lakásokat alakítottak ki, a földszinten az étterem működtetését vendéglátóipari vállalat vette át. A Rábavidék egykori tudósítója is írt a Koronáról a Monarchia idején. Úgy fogalmazott: „A Korona Kávéház felé, a korzó végén vonz vágyó indulat, majd mámorító cigányzene.”
A Korona épülete a hercegség hitbizományi tulajdonában volt, de az épületet folyamatosan bérlőknek adták ki, így szállodásoknak, kávésoknak. A tulajdonos folyamatosan fejlesztette a jelentős bevételt hozó Korona Szállót, amely kaszinónak és más szórakoztató rendezvényeknek, hangversenyeknek, színi előadásoknak, más közösségi mulatságoknak, programoknak is helyet adott. Kiemelhető a Korona Szálló aranykora a 20. század elejéről, amikor Ebenspanger Rezsőszállodás és Gosztolya Imre kávés bérelték az épületet. Volt egy időszak, Gosztolya Imre idejében, amikor a kávéházas engedélyt kért és kapott a járdán egy nyári veranda kialakítására. Az azonban kikötés volt, hogy pincérnő nem szolgálhatta ki a kültéri verandán a vendégeket.
Képeslapok azt is bizonyítják, hogy a világháború idején valószínűleg újra megkaphatta az engedély a kávéház bérlője a terasz kialakítására, mert a képeken az épület előtt fakerítéssel körbevett kis terület látszik, amelyek mögött asztalok állhattak. A Korona a város kulturális életében is meghatározó szerepet töltött be nemcsak az első világháború kitöréséig, hanem az azt követő időszakokban is.
Később, a századforduló után ugyancsak átépítés várt a Korona Szállodára. Az építmény cizellált felirata, amely a vendégeket, átutazókat betérésre csábította, mára már nem látható. Ám ha valaki a Rákóczi utcára a Fő tér felől érkezik, az észreveheti azt a kiemelkedő homlokzati síkot, amelyen egykor olvasható volt a szállónév. A kávéházban és az étteremben, valamint a szobákban puhafával burkolták a padlót, az emeleti termekbe, olvasóba, társalgóba amerikai parketta került, még a századforduló előtt. A kávéházban egy nagy és egy kisterem volt, a vendéglőben három étkező terem és 14 szoba állt a vendégek rendelkezésre. Volt itt kaszinó, olvasó, társalgó, könyvtárszoba és játékterem is, amely a körmendi értelmiségnek szórakozási lehetőséget biztosított. Később, 1937-ben a szálloda emeleti nagytermi részén színpad, öltözők készültek, hogy a rendszeres színi előadásoknak megfelelő helyszíne lehessen a Korona. A szálló 1945 utáni története hasonló a többi, körmendi épületéhez. Szovjet csapatokat szállásoltak el itt, a földszinten tiszti étkezde, az emeleten golyószóró zászlóalj körlete kapott helyet. 1957 után az emeleti szállodarészből állami lakásokat alakítottak ki, a földszinten az étterem működtetését vendéglátóipari vállalat vette át. A Rábavidék egykori tudósítója is írt a Koronáról a Monarchia idején. Úgy fogalmazott: „A Korona Kávéház felé, a korzó végén vonz vágyó indulat, majd mámorító cigányzene.”
A Korona épülete a hercegség hitbizományi tulajdonában volt, de az épületet folyamatosan bérlőknek adták ki, így szállodásoknak, kávésoknak. A tulajdonos folyamatosan fejlesztette a jelentős bevételt hozó Korona Szállót, amely kaszinónak és más szórakoztató rendezvényeknek, hangversenyeknek, színi előadásoknak, más közösségi mulatságoknak, programoknak is helyet adott. Kiemelhető a Korona Szálló aranykora a 20. század elejéről, amikor Ebenspanger Rezsőszállodás és Gosztolya Imre kávés bérelték az épületet. Volt egy időszak, Gosztolya Imre idejében, amikor a kávéházas engedélyt kért és kapott a járdán egy nyári veranda kialakítására. Az azonban kikötés volt, hogy pincérnő nem szolgálhatta ki a kültéri verandán a vendégeket.
Képeslapok azt is bizonyítják, hogy a világháború idején valószínűleg újra megkaphatta az engedély a kávéház bérlője a terasz kialakítására, mert a képeken az épület előtt fakerítéssel körbevett kis terület látszik, amelyek mögött asztalok állhattak. A Korona a város kulturális életében is meghatározó szerepet töltött be nemcsak az első világháború kitöréséig, hanem az azt követő időszakokban is.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Az épület története a török megszállásig nyúlik vissza. Már akkor meghatározó szerepe volt nemcsak a város, hanem Zala és Somogy megyék közéletében is. Később átépítések, felújítások után egész más funkciókkal, de ismét a városi élet egyik központjaként folytatta „életét” Körmend helyi értéke, szállást adva az átutazóknak, valamint vendéglőként, kávéházként, rendezvények színhelyeként kiszolgálva a helyiek igényét, szórakozni vágyását.
Érdekes, sok emlékkel bíró épülete a körmendi polgári életnek a Korona étterem épülete ezért értéktárba felvételét javaslom.
Érdekes, sok emlékkel bíró épülete a körmendi polgári életnek a Korona étterem épülete ezért értéktárba felvételét javaslom.
Mellékletek
 |
Letöltés |