Hősök tere

Hősökre emlékeztet a világháborús emlékmű is a pályaudvar szomszédságában, az egykori temető helyén. Létesítésének csírája már 1919-ben létrejött, de csak jóval később szökkent szárba a gondolat. Ipartestületi ifjak indították el a gyűjtést amelyet 1925-ben felkarolt a képviselőtestület is. Szoborbizottság alakult Fusch Ferenc plébános vezetésével. A szoborcsoporttal körbeölelt emlékmű elkészítésére Kisfaludi Stróbl Zsigmondot kérték fel. A háború aldozatainak hősi emlékművét 1927. október 2-án avatták fel nagy ünnepség keretében. Az idők során nemcsak helye, funkciója is változott. A ma „történelmi emlékhely” eredetileg a Trianon után megerősödő nemzetvallás sajátos szimbóluma volt, amit a turul, a kard és az elé kőből kirakott Nagy-Magyarország és a pirossal jelzett csonka haza tudatosított markánsan. Az emlékezést, a tiszteletet a babérfüzér és a négy, szimbólumot megtestesítő alakból piedesztálra komponált csoport segíti. A zászlót megragadó katona tartásával az ideált, a másik oldalon a lehanyatló a hősi halált, a fegyverét megragadó férfi az elszántságot, a küzdelem folytatására kézséget ábrázolja a mozdulatok segítségével. A fő nézetben statikus látvány a hátsó oldalról mozgalmasabb, amit a drapériák, a tárt karú, címerpajzsra támaszkodó, lefordított fáklyát tartó nőalak Patronia Hungariae barokkos megmintázása fokoz. Az elesett körmendi katonák névsora a csonkagúla oldalain olvasható. A II. világháború után az emlékművet többször elmozdították, alsó részét átalakították. Az egykori lépcső helyére támfalat emeltek. Itt helyezték el az újabb háború elesettjeinek, majd a bombázások áldozatainak, végül az elhurcolt zsidók nevét őrző bronztáblákat. Az utolsó átalakítást 1990-ben végezték Gömbös László tervei alapján. Az ellopkodott táblák helyett márványba vésték a neveket, a holokauszt áldozatainak tábláit pedig a Széchenyi utcában, az alakuló emlékhely közelében rögzítették falra. Lakatos József sárvári képzőművész 1996-ban fából, vasból csontból építette egybe a jelképértékű lófejes kopjafát. A Körmendi Kulturális Műhely patronálta művet négy, párosan rögzített, mélyített fakorong dombormű és több elemből kombinált fejezet alkotja. A faragott oszlop jelentése több rétű. Értelmezhető világtengelyként vagy életfaként. A korongokon egy-egy magyar mitológiai motívumot dolgozott föl. Fölül a palmettás életfa és a turul, alul a győztes vitéz és a szkíta szarvas ismerhető fel régészeti leletek alapján. Egyetemes jelkép az egyik, totemállatunk a másik. A vitéz harciasságunkra, a szarvas ázsiai eredetünkre emlékeztet. A lókoponya (lótisztelet), az agancs (újjászületés), a kereszt s a rovásírás ugyancsak e gondolatkörből merít.