Körmendi Járásbíróság

  • Értéktárak melyekben szerepel:
    települési
  • Szakterületi kategória
    épített környezet
  • Fellelhetősége:
    Körmend

Rövid bemutatása:

Körmend főterének, a Szabadság térnek karakteres épülete a városi bíróság és ügyészség, a Jablonszky Ferenc által tervezett, 1913-1914-ben, I. Ferenc József uralkodása idején emelt kétszintes, szecessziós stílusú épület. A település központjában álló terület már a XIII. században is beépített volt. A területen egykor rendház állt. A körmendi kolostor alapítása feltehetőleg IV. Béla király nevéhez köthető. A rendet pár évszázaddal később Bakócz Tamás esztergomi érsek költöztette ki. Ezek után ferencesek, illetve domonkosok költöztek ide, utóbbiak a török közeledtével elhagyták a kolostort. 1729-ben aztán a romos épület helyén alakult a Sóhivatal, falai között folyt az állami só árusítása. 1948-ig ennek az emlékét őrizte a Sóház utca elnevezése. A korabeli térképeken Körmend volt az egyik főállomása a sószállító hálózatnak. További érdekesség, hogy a Sóház építéskor épület- és emberi maradványok kerültek elő, melyekből következtetni lehetett a régi, szerzetesi épületre, illetve a hozzátartozó temetőre. A második világháború alatt kevés kárt szenvedett, később leginkább a katonaság által elkövetett falfirkák miatt romlott le az épület külső homlokzata. Körmend volt az utolsó város, amelyet a németek feladtak, és mivel határ közeli város volt, jelentős számú orosz katonaság érkezett, így a nagyobb épületek, mint a Járásbíróság épülete, katonai célkora lettek felhasználva. Emiatt elköltöztették a bíróság épületét, amelyet az orosz hadsereg használt 1957-ig, különböző célokra. 1948-ban a családos katonai tisztek számára jelölték ki lakásnak, orosz nevén az „oficészki opsizsity”-t. Ebben az időben még nem vették le a carrarai márványból készült emléktáblát, amely az építést örökítette meg. Az épületben helyet kapott egy iskola is, amelybe a tisztek gyerekei jártak. Erre a célra a mai tanácstermet használták fel. Az épületben 38 kisebb-nagyobb szoba volt. A déli részen, ahol egykor a börtönök voltak, őrszobákat és fogdákat alakítottak ki.   Még ebben az évben kapta vissza a város az épületet, amely után a földszinten működött a Járásügyi Bíróság. 1973-ban az egykori börtönépületbe költöztették a Megyei földhivatalt. 1992-től végül az utcai épületrész újra a Bíróságé lett. Az épület sima, vakolt felületeinek, tört, fehéres árnyalatú színe kontrasztot teremt a téglák vörös színével. Érdekesség, hogy az építéséhez szükséges anyagban Horvátországból érkező építőanyag volt található, amelyben különböző fajta kagylók, és más tengeri állatok maradványa volt megtalálható.  A homlokzat középtengelyében egy Zsolnai kerámiából készült országcímer található, ezt a címert 1945-ben kútba dobták. Komjáthy Kálmán kezdeményezésére 1989-ben visszahelyezték a címert eredeti helyére. Az épület beletartozik a Batthyány kastély, és a római katolikus templom kibővített műemléki környezetébe.



 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A Járásbíróság otthona immár száz esztendeje meghatározó épülete Körmend főterének. Egyike a korszakban a városban épített jelentős szecessziós épületeknek: tizenöt éven belül épület ebben a stílusban Körmenden az Állami Polgári Fiú- és Leányiskola, a vasútállomás és a Járásbíróság. Jablonszky Ferenc építész egyik legszebb szecessziós alkotása, építészeti értéke megkérdőjelezhetetlen. De történeti szempontból is jelentős, a város utóbbi száz évének – központi elhelyezkedése miatt – közvetlen tanúja. A bíróságnak készült épület a történelem alakulása folytán volt orosz kaszárnya, tiszti lakás, iskola, börtön, földhivatal, majd újra bíróság, így végül mégis a kontinuitást jelképezi. Fontos kordokumentumok az épület főtérre néző tégláiba az orosz katonák által bevésett szavak és dátumok. Az épület értékes szimbóluma a Zsolnay gyártású magyar címer, mely az homlokzatról lekerülve egy kútban vészelte át a kommunista időket, majd 1989-ben kerülhetett vissza a helyére. Építészeti és történeti értéke miatt a Járásbíróság épületének helye van Körmend helyi értékei között.