Árpád-házi Szent Erzsébet-templom

Rövid bemutatása:

A város barokk stílusban legelsőként felépített épülete. A kastély építése még el sem kezdődött, mikor a templom építését már be is fejezték.
A mai plébániatemplom őse, a román stílusú templom a 13. században épült, és a Szent Erzsébet egyházzal azonosítható. A hospesek plébániatemploma volt. A tatárjárás előtti időkben épülhetett. Az 1235-ben szentté avatott Árpád-házi Erzsébet, a hospeseket letelepítő IV. Béla király szentként tisztelt húgának, nevét viseli. Az építésének időpontját meghatározza az elnevezése, ugyanis Szent Erzsébetről a későbbi plébániatemplomot elnevezni csak a szentté avatása után lehetett.
Építtetője nagy valószínűséggel a város akkori kegyura Ellenbach János volt, aki a kicsi, rossz állapotban lévő Árpád-kori templomot, egy nagyobb, díszesebb gótikus stílusúvá cseréli fel. A gótikus templom 1490 körül épülhetett. Volt alatta kripta is, mert 1544-ben Erdődy Péter, aki ekkor Körmend ura volt, végrendeletében meghagyta, hogy a templom alatti kriptában temessék el. A török háborúk alatt rengeteg kár érte a templomot, és környékét. A reformáció elterjedésével, 1590-ben ez a templom is a hitújítók kezére került.
A protestánsok 1643-ig használhatták, amikor Batthyány Ádám visszatért ősei hitére. A templom ettől az évtől kezdve újra a katolikusoké lett. 150 éves török uralom elmúltával sem nyugodhatott meg Körmend, hiszen a környéken folytatódtak a csatározások a kurucok és a labancok között. Ha nem dúlt éppen háború, akkor a tűz pusztított, vagy a szeszélyes Rába áradása.
1730-31-ben alakították át barokk templommá. A barokk átépítés lényeges helyen érintette a templomot: a nyugati oldalt, és a templombelsőt, amelyben új boltozatokat alakítottak ki. A torony is az 1730-31.-es évi felújítások alatt épült újjá. Jelentősebb felújításokat 1938-ban, valamint 1980-ban végeztek a templomon.
1945 március 27-én este a nyugat felé vonuló front elérte Körmendet is, ekkor felrobbantották a Rába hidat, melynek során a tető, és a torony, valamint az ablakok megsérültek. A bevonuló szovjet katonák a plébániatemplomot nem rabolták ki, feltehetően mivel nem találtak semmi értékeset. Már a béke első napjaiban a plébános elkezdte a javítás feletti munkálatok koordinálását. Az építőanyagokat nehéz volt előteremteni, azonban az egész város megmozdult.
A templom mellett állt az iskola és a plébánia épülete. A templom körül volt a temető, amelyet még a 18. században is használtak.
 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A templom történelmi viszontagságokkal teli múltja és szépsége Körmend egyik fontosabb turisztikai látványosságának számít. Érdekessége, hogy mint ahogy számos más Körmendi érték kapcsán itt is fölmerül világháborús sérülését felújítandó a város közössége is megmozdult az építőanyagok előteremtésében. Ennek hatására 1945 május 3-ára sikerült befejezni a helyreállítási munkálatokat. Az orgonát 1911-ben a pécsi Angster cég készítette.
A templom bejárati része, és tornya egészen korai barokk jellegzetességeket mutat, mint ahogy ilyenek a templomhajó íves boltozatú falpillérein nyugvó és szokatlan formájú boltozatai. Beépítve egy régi sírkövet találhatunk, mely az Árpád-kortól a XIX. századig használt temetőből való. Az oszlopos szobrokkal díszített gazdagon aranyozott oltárt a XVIII. Elején készült. Az egyszerű tömegű és belső térkialakítású templom barokk kori képe lényegesen szegényesebb, mint amilyen a középkorban lehetett. Négy harangja van a templomnak. A régi megmaradt Mária-harang kb. 300 kg. A másik három 1923 karácsonyára készült el. A nagy, vagy Jézus Szíve harang 582 kg, a Szent Erzsébet-harang 151 kg (Batthyány-Strattmann László ajándéka), a lélekharang 59 kg (a 21 éves korában elhunyt Batthyány Ödön emlékére) A templom déli oldalán található a Batthyány-oratórium. Jelenleg emlékhely, szerény múzeum. Dr. Batthyány-Strattmann Lászlóval kapcsolatos emlékek találhatók benne.
A templom ezáltal Körmendhez kötődő kulturális és művészettörténeti érték, amely méltóvá teszi arra, hogy a város Helyi értéktárában helyet foglaljon.